Gyerekként én is imádtam a szuperhősöket.A Kiss is az volt számomra,a fura arcfestésükkel.Nem is annyira az erejük miatt,minthogy csendben figyelték a környezetet,és közbe léptek,ha baj történt.

Így fordultam az olyan hétköznapi karakterek felé is,mint James Bond.Abszolút semmit mondó ember,még a nevében sincs semmi különös.Mégis van valami a személyiségében,ami megfogott.Aztán rock sztár,aki fel-

szántja a színpadot,és érthetetlenül ugrál,vonaglik,míg éneklik.De valahol talán mind hősök vagyunk.

Mindig akad valaki,aki a legapróbb tettért is úgy hálálkodik,mintha egy radioaktív szörnytől mentettük volna meg.

Néha úgy érzem,minden összeomlik,ha kivonom magam.

éneklik. költői szabadság?

Elírás. : )

szekálás